Önmeddő gyümölcsfa
- önmeddő fajták: minden esetben idegen fajta (fajták) virágporával termékenyülnek, vagyis pollenadó fajtákkal együtt kell telepíteni őket,
- öntermékenyülő fajták: nincs szükség idegen megporzásra, azonban ebben az esetben is a pollenadó fajták növelik a terméskötődést,
- részben vagy nem kielégítő mértékben öntermékenyülő fajták: pollenadó fajták szükségesek a jó termékenyüléshez és a nagy terméskötődéshez.
Öntermékenyülők azok a gyümölcsfák, amelyek saját virágporukkal jól termékenyülnek és termést kötnek. Azonban vannak olyan gyümölcsfa fajták, amelyeknek a virágai csak más fajtájú fáról származó virágporral termékenyíthetők meg. Ezeket önmeddő gyümölcsfáknak nevezzük.
Következésképpen a fajtakiválasztásnál fordítsunk figyelmet a megporzásra, mivelhogy sok fajta csak porzópartnerrel terem jól (részben vagy teljesen önmeddők), miközben mások önállóan is (öntermékenyülő fajták). Fontos szabály, hogy idegen fajok nem porozzák meg egymást, kivéve a cseresznye és a meggy esetében, azaz ugyanazon faj más fajtája szükséges a megporzandó fa közelébe. Pl. az ismert Pándy meggy jó porzója a Cigánymeggy, vagy a Germersdorfi 3 cseresznye egyik kiváló porzója a Linda. A pollenadó és a megporzandó fa ültetési távolsága maximum 150-200 méter legyen a megfelelő beporzáshoz. Amennyiben nincs lehetőség pollenadó ültetésére, megoldást jelenthet, ha pollenadó fáról származó, virágzásban lévő ágakat helyeznek el az önmeddő fa koronájában. A jó megporzáshoz elengedhetetlen, hogy a pollenadó sok életképes pollent adjon, és együtt virágozzon a megporzandó fával.
Önmeddő, azaz porzópartner szükséges az alma, körte, mandula és birs egyes fajtáihoz. A szilva, cseresznye, meggy, sárgabarack, naspolya és dió fajták körében öntermékeny és pollenadót igénylő típusok is megtalálhatók. Teljesen öntermékenyek az őszibarack fajták.